Elnézést a címért, ígérem, Csűrös Karola nem fog felbukkanni többször a cikkben. (Meg lehet nyugodni, őt nem tartom ranglistás celebnek.)
Természetesen a nagy magyar valóság a téma, azon belül is a lakótelepi puszták népének fia: a Családos, Főállású Pizzafutár.
A Családos, Főállású Pizzafutár – a valósággal történő bármiféle egyezés nem a véletlen műve – mindenekelőtt szereti a hazáját, csak a miniszterelnököt és a zsidókat nem.
A magyar sztárok többsége borzalmas, nevetséges, sok esetben egyenesen szánalmas figura, akiket a szememben tovább nyomorít az a hagyomány, hogy néhány éve őket is – a világsztárokhoz hasonlatos módon – a „celeb” titulussal kezdte illetni a hazai média. Ettől a terminus technicustól szerintem okkal ráz ki mindenkit a hideg.
Szokásomtól eltérően ezúttal azonban nem a tömegével áradó „teljesen olyan, mint a másik” jöttment bunkót, mindenre alkalmatlan, homokagyú, humortalan dupla nullát veszem elő és trancsírozom szét, hanem valamilyen – elismerem, teljesen szokatlan módon – rámtörő jóindulatúságnak, na és persze mindig is meglévő pedagógiai küldetéstudatnak köszönhetően megpróbálnék egy országunk arányaihoz méltóan rövidke listát összeállítani azokról az ünnepeltekről, akiknek kártékonysági mutatója, médiaszennyezési faktora még mindig tolerálható mértékű. Ki az, akit a gyerekem 5 méteres körzetébe engednék, és ki az, akit a puli nem tépne azonnal darabokra zsigeri ellenszenvből, illetve aki tévéképernyőmön való feltűnését követően még akár 10 perc elteltével sem vált ki belőlem hányingert. Nézzük.
Azzal szerintem semmi gond nincs, ha az államelnök valamely párt mellett vagy ellen kampányol. Ilyet már tettek ezelőtt is, és olyan nagy jelentősége nem volt. Az viszont már komoly, ha kozmikus távlatokba helyezi mondandóját.
Sólyom László az élet, vagyis sokkal inkább a létezés nagy kérdéseivel nyitotta a közéleti újévet: "Hiába van tél, a tavasz közeledtének jegyébe fordult már minden. A kozmosz nagy változásai azonban nélkülünk csak körben forognak. Az ember életének vizsont célja van; a mi időnk nem forog körbe. A megújulást, az újrakezdést mi mindnyájan életünk és történelmünk egyenesére írjuk."
Mindenfelé nagyelánnal zajlott a vidámság, óévbúcsúztatás, újköszöntés, asztalontáncolás, himnusz, köztársasági elnök, sasjózsef. És az alkohol. Most meg az ágyon/földön/ismeretlen helyen felébredés után jön a fejfájás, a hányinger, satöbbi. Közszolgálati rovatunk jegyében néhány módszer az enyhítésre.
Egyszerűbb megfejtések
A másnaposság oka a kiszáradás és az alkohol lebontásának melléktermékei. A megfejtés a vízveszteség visszapótlása és a test működésének támogatása. Amit mindenképp tegyünk másnaposan:
- nagymennyiségű vízfogyasztás (szénsavas, sima, csapból, üvegből, bárhonnan)
- extra segítség lehet: szódabikabóna elkeverése a vízben
- továbbá javasolt fogyasztani: paradicsomlé, friss narancsé
- méregtelenítéshez még: brokkoli, karfiol, vitaminok és cukor
- mozgás: a buli hevességétől függően séta vagy sport, kocogás
- PolirBlog olvasása
Ami nem segít, csak tovább nyújtja a másnaposságot:
- további alkoholbevitel
- alvás
- további kockázat a mindenféle tabletták, gyógyszerek
Klasszik leves: Korhelyleves
A sok víz-mozgás kombinációt javallott táplálék-fronton is támogatni. Erre egy ideális megoldás a valamilyen savanyú leves a gyomor nyugtatására. A korhelylevest megosztjuk, minek elkészítése pár perc.
Előnye: gyors és segít
Hátránya: néhány alapanyagot igényel (0-24 bolt, bár háztartásokban előfordulnak az alkatrészek)
Hozzávalók 4 személyre:
1 nagy fej vöröshagyma
2 evőkanál zsír vagy olaj
30 dkg füstölt kolbász
1 ek őrölt paprika
40 dkg savanyú káposzta
só
bors
2 liter víz
tejföl
Tipp: Ha a káposzta túl savanyú lenne, áztasd be előtte.
Elkészítés: Hagyma apróra, kolbász karikára vág. A zsiradékon a hagymát aranybarnára dinsztelni, majd bele a kolbász, amíg zsírjára nem sül. Ezután mehet bele a savanyúkáposzta, keverni, párolni, borsozni. Ezután a tűzről levéve hozzá kell adni az őrölt paprikát, elkeverni, vízzel felönteni. Forrás után sóval, egyéb adalékokkal lehet színesíteni. 10 perc forralás után kész, tejföllel érdemes megenni.
A recept és kép innen.
Jövőre racionális gondolkodást próbáló évünk lesz. A magunk részéről maradunk egy szebb, hatékonyabb világ felépítésének szándéka mellett. Tartsatok továbbra is velünk!
Először is szeretném leszögezni: a karácsony egész egyszerűen jó dolog. Nem érdekel, hogy "értelmiségi körökben mára divat lett" azon keseregni, hogy mennyire elviselhetetlen az egész, és hogy ennél még a Mikulás is jobb. Az, hogy egyesek csak a rosszat látják és láttatják benne, a legjobb bizonyíték arra, hogy milyen szörnyű hatással van az emberre, ha nagykorára elfelejti a „kiskarácsonynagykarácsony” élményét. Ha egyáltalán nem volt meg nekik, azt mondjuk: őszintén sajnálom, és előre is bocs.
Én azonban szeretném röviden és tárgyilagosan leírni, hogy mi a jó karácsonyban, és ígérem, a Jézuska szót messze elkerülöm.
Mi, magyar átlagemberek egészen novembertől februárig kénytelenek vagyunk reggelente gyakorlatilag sötétben iskolába és munkába indulni. Hogy már magasan jár a nap az égbolton, azt onnan tudjuk, hogy minden kicsit világosabb szürke. Hideg, meg köd, meg kosz van az utcákon, és ez az egész időszak csak arra jó, hogy meleg helyeken ülve, forró teát/kávét/forralt bort kortyolgatva örüljünk, hogy ezt megtehetjük, és nem azok közé tartozunk, akiknek ez az időszak igazi élet-halál harc. Aztán ha nagyritkán esik egy kis hó, ami ugye eleve már csak azért is „jó”, mert fehér, tehát nem szürke, ráadásul legalább egy kicsit eltakarja azt a sok koszt, sokan még annak sem tudnak örülni, bár tény, hogy magassarkúban meg a kora őszi időjárásnak megfelelő ruházatban valóban nehéz örülni neki. De nem sorolnám a további kellemetlen dolgokat, így télvíz idején, megteszik ezt helyettem mások.
Fussunk neki még egyszer ennek a szlovákos témának, mert úgy tűnik, nem mindekinek volt érthető. Jó sokan összegyűltetek, ha a hátsó sorban nem hallotok, gyertek bátran közelebb.
Volt itt ugye egy post, aminek a fő és gyakorlatilag egyetlen mondanivalója a következő: annak ellenére, hogy a szlovákiai magyarok helyzete koránt sem rózsás, nem jó, az igen idétlen szlovák politikai elit pedig igen nagy szeretettel baszogtatja őket, nos, ezzel együtt nem lehet úgy általánosítani, hogy emiatt a szlovákok ilyenek vagy olyanok. Mert ugye a magyarok között van náci gárdista, meg van bűnöző cigány is. De ez nem elegendő ahhoz, hogy valaki a környéken azt mondja, hogy a magyarok náci gárdisták, vagy bűnöző cigányok. Én speciel egyik sem vagyok. Annak ellenére, hogy mindkét csoport előtérben van - többek között a szlovák médiában. Úgyhogy inkább legyünk megértők, éljünk békességben egymás mellett és eszterlánci cérna.
Egy langyos júliusi estén K kilépett a pártiroda ajtaján. Arcát kisimította a lakossági fórum szellemi frissessége. Elköszönt az ajtóban álló fiataloktól, majd gyalog indult el a Kálvin térre.
.jpg)
A lakótelep, ahol élek, igaz, budai és nem 10 emeletes hard core, de mégiscsak panel, minden retró bájával, és természetesen minden borzalmával, egy kis közös szeméttomb, amin osztoznunk kell, ha tetszik, ha nem. Ahol ma az én gyerekem eszi meg a játszótéren talált csikket, holnap a tied a kutyaszart. De miért törvényszerű, hogy ennek ma is így kell lennie? Mert már így van 30 éve? Netalán a Honfoglalás óta?
A csernobili hangulatú játszótér körül chipseszacskók és sörösüvegek, múltkor egy gyanús krapek fényképeket készített, mert még mindig nincs kint a tábla arról, hogy a játszón nem lehet dohányozni. De mi a francért kell ehhez tábla?
Botrány. A Fico-féle Smer újra teljes jogú tagja az Európai Szocialisták Pártjának. Na ilyenkor az MSZP gyorsan kidobja a picsába az Internacionálét meg a testvériséget, és elkezd fideszest játszani. Hogy ezt nem lehet, mert nem engedik be a Sólymot. Meg hogy a fasisztákkal kormányoznak. És különben is szlovákul kell énekelni a Hull a pelyhest. Arohadtmocskosszlovákkurvaanyját.
Az persze teljesen mindegy, hogy jelenleg Fico pártja a legnépszerűbb az európai szociáldemokraták között, az MSZP meg 10% alatt - megkockáztatom, a leggyengébb. Meg hogy azon kevés kormánypárt között van, akik nyertek az EP-választásokon, és egyértelműen megnyerik a következő országgyűlési választásokat. De nem, ennek a szocialisták nem örülnek, hanem mondvacsinált hülyeségeken fesztiváloznak. Ráadásul mindeközben a sátoraljaújhelyi Tesco parkolója tele van szlovák rendszámú autóval, Rajka minden negyedik lakosa szlovák, nekem meg a Zlaty a kedvenc söröm.
Rendkívül fontos év lesz 2010. Már 200-at sem kell aludni, és újra megismétlődik az, ami csak egyszer adatik meg minden négy évben. A várakozások hatalmasak, hisz a tét is hatalmas: elsöprő diadalt aratnak-e azok, akik ma a legesélyesebbnek tűnnek? Csúcson tud-e maradni az, aki jelenleg ott van? Bele tudnak-e köpni a nagyok levesébe azok, akik még soha nem mérették meg magukat? Lesz-e meglepetés? Mennybe megy-e a győztes? Sportszerű küzdelem várható, vagy az ellenfél mgsemmisítése lesz a cél? Fene tudja. De egy biztos: a jobbik győzni fog.
