Először is szeretném leszögezni: a karácsony egész egyszerűen jó dolog. Nem érdekel, hogy "értelmiségi körökben mára divat lett" azon keseregni, hogy mennyire elviselhetetlen az egész, és hogy ennél még a Mikulás is jobb. Az, hogy egyesek csak a rosszat látják és láttatják benne, a legjobb bizonyíték arra, hogy milyen szörnyű hatással van az emberre, ha nagykorára elfelejti a „kiskarácsonynagykarácsony” élményét. Ha egyáltalán nem volt meg nekik, azt mondjuk: őszintén sajnálom, és előre is bocs.
Én azonban szeretném röviden és tárgyilagosan leírni, hogy mi a jó karácsonyban, és ígérem, a Jézuska szót messze elkerülöm.
Mi, magyar átlagemberek egészen novembertől februárig kénytelenek vagyunk reggelente gyakorlatilag sötétben iskolába és munkába indulni. Hogy már magasan jár a nap az égbolton, azt onnan tudjuk, hogy minden kicsit világosabb szürke. Hideg, meg köd, meg kosz van az utcákon, és ez az egész időszak csak arra jó, hogy meleg helyeken ülve, forró teát/kávét/forralt bort kortyolgatva örüljünk, hogy ezt megtehetjük, és nem azok közé tartozunk, akiknek ez az időszak igazi élet-halál harc. Aztán ha nagyritkán esik egy kis hó, ami ugye eleve már csak azért is „jó”, mert fehér, tehát nem szürke, ráadásul legalább egy kicsit eltakarja azt a sok koszt, sokan még annak sem tudnak örülni, bár tény, hogy magassarkúban meg a kora őszi időjárásnak megfelelő ruházatban valóban nehéz örülni neki. De nem sorolnám a további kellemetlen dolgokat, így télvíz idején, megteszik ezt helyettem mások.
Szerencsére azonban mi, magyarok is a keresztény Európa kulturális örökségének részesei vagyunk, és van nekünk egy nagyszerű ünnepünk ennek a meglehetősen szar időszaknak a közepén. A kereszténység nagy koponyái ugyanis a IV. században kitalálták, hogy hangulatjavító intézkedésként „bepirosbetűznek” egy napot, ami ugyan egy ősi, természeti vallásokkal összefüggő ünnepre hajaz, de pont ezért „megalapozott” keresztény ünnep is lehet akár. Hosszas számolgatás után december 25-re tették Jézus születésének napját, ami ugye tökéletesen összeegyeztethető a téli napfordulókor ünnepelt szuper dolgokkal, ti.: fényesség, a sötétség vége, öröm, gonosz szellemek elűzése stb. A kereszténység értelmezése ennek fényében gyakorlatilag teljesen érthető és racionális, és annak is elfogadható, aki nem hisz az egész ünnep vallási részében: eddig sötét volt és hideg és mindenféle rossz, de végre eljött a fény, és vele a remény, és az emberek nagy örömükben még akár meg is ajándékozzák egymást, csak úgy, szeretetből...
Nem túl bonyolult üzenet, de főleg hóeséssel kísérve és akár olcsó kínai égősorral megvilágítva is meglehetősen látványos a dramaturgiája.
Ami tehát ma eszünkbe jut a „karácsony” szó hallatán (vö. kötelező ajándékvásárlás, plazmatévé hitelre, zsúfolt plázák, családi veszekedés, agyonjátszott szar filmek a tévében, bár ez most nem feltétlenül igaz...), talán nem is lehetne távolabb az ünnep ősi jelentésétől és eredeti céljától. Az ünnep az évszázadok során igencsak továbbfejlődött, és mára korunk gazdasági és társadalmi viszonyainak megfelelően „fogyasztói ünneppé” vált. Amin szintén lehet siránkozni, és a búsba kívánni minden Bing Crosby számot játszó boltot és az egész ajándékvásárlási stresszt. De nem tudom, kell-e mondanom, hogy akinek ez nem tetszik, az ne vásároljon ilyenkor. (Az én mp3-lejátszóm speciel tele van Bing Crosby-val, meg a cambridge-i King’s College fiúkórusának karácsonyi dalaival, de ez legyen az én bajom.)
És hogy mi a legeslegjobb dolog a karácsonyban? Az, hogy a gyerekek számára a karácsony a legszupibb ünnep a világon, szüleik vallásosságától függetlenül. Nekik ugyanis tökre mindegy, hogy ki hozza az ajándékot, ha az adventi naptárban naponta pici csokit találnak a kinyitott ablakok mögött, ha készülhetnek az óvodai/iskolai ünnepségre, ha a hógolyózásból-szánkózásból-betlehemes-nézésből hazaérnek, és megláthatják a feldíszített fát, ha ők maguk is alácsempészhetik az esetleg maguk készítette béna, de felbecsülhetetlen értékű kis ajándékaikat, ha napokon keresztül vadul csillagszórózhatnak, meg csupa ilyen giccses-nyálas dologban lehet részük karácsony apropóján. És nem hiszem, hogy nagyon érdeklődnének az egész vallási-filozófiai háttere iránt.
Javasolnám tehát a karácsonyból kiábrándultaknak, hogy keressenek a családi vagy baráti körükben egy 1-10 éves korú gyermeket, és végezzenek el rajta egy kísérletet. Próbáljanak meg neki egy, a fentiekben leírtakhoz hasonló élményt szerezni. És ha még mindig elviselhetetlenül szar a karácsony, akkor lehet visszamenni a balettbe értekezni a karácsony elviselhetetlenségéről.
