Azzal szerintem semmi gond nincs, ha az államelnök valamely párt mellett vagy ellen kampányol. Ilyet már tettek ezelőtt is, és olyan nagy jelentősége nem volt. Az viszont már komoly, ha kozmikus távlatokba helyezi mondandóját.
Sólyom László az élet, vagyis sokkal inkább a létezés nagy kérdéseivel nyitotta a közéleti újévet: "Hiába van tél, a tavasz közeledtének jegyébe fordult már minden. A kozmosz nagy változásai azonban nélkülünk csak körben forognak. Az ember életének vizsont célja van; a mi időnk nem forog körbe. A megújulást, az újrakezdést mi mindnyájan életünk és történelmünk egyenesére írjuk."
Sajnos silányabb a magyar politika mintsem, hogy a fizika vagy a csillagászat ügyével foglalkozzon. Pedig biztosan érdemes újítás, sőt valódi kitörés lenne. Azonban az elnök úr is tudta, hogy nem a National Geographicon, hanem a magyar közszolgálati tévén van néhány perce. Így az elnök úr be is fejezte a nagyívű gondolatmenetét és a választással folytatta. Mert hát Magyarországon idén választás van és az jó. Legalábbis régóta várt dolog, hogy úgy fogalmazzunk: a hazai közélet lényege és értelme.
Persze Sólyom László semmi újat nem mondott. Csak a szokásos közhelyeket, azokat amelyeket már mások, máskor, vagy máshol elmondtak. Ha úgy tetszik, a beszéd odaillik bármely előző, vagy következő választási év elé is. Dehát azért örülünk is, amiért a beszélő tudtunkra adta, hogy "Magyarország is nagyon megérett már a megújulásra.", vagy: "...új esztendő alkalmat kínál a politikában és a közügyekben is az újrakezdésre." Jó ezeket tudni. Ahogyan azt is, mik az állammal szembeni elvárások és a feladatok. A közbiztonság, a törvényes rend garantálása, a gazdaság olyan szabályozása, a szegénység enyhítése és az ország tekintélyének helyreállítása a világban - tényleg ezek. De mi a módja? Ez a további kérdés, amire nem válaszol az elnök úr, hanem a választásra meg a felelős döntésre keni az egészet. Az viszont biztosnak látszik, hogy a választásoktól még semmi sem lett jobb ebben az országban. Úgy tűnik, a választás jó ürügy, hogy leszarjuk az egészet, úgy ahogy van.
