Elnézést a címért, ígérem, Csűrös Karola nem fog felbukkanni többször a cikkben. (Meg lehet nyugodni, őt nem tartom ranglistás celebnek.)
Természetesen a nagy magyar valóság a téma, azon belül is a lakótelepi puszták népének fia: a Családos, Főállású Pizzafutár.
A Családos, Főállású Pizzafutár – a valósággal történő bármiféle egyezés nem a véletlen műve – mindenekelőtt szereti a hazáját, csak a miniszterelnököt és a zsidókat nem.
A cigányokkal legalább nincs baja, azokat csak megszokásból szidja, de velük előbb szövetkezne, mint egy koszos, büdös zsidóval. A családját is szereti: munkanélküli, Erdélyből illegálisan bevándorolt feleségét és másfél éves kisfiát. Értük egyenesen rajong, az a vágya, hogy kisfia egyszer miniszterelnök legyen. Ő a maga részéről ennek érdekében a következőket teszi:
Egész nap az autóban ül. „Hogyhogy miért nem motoron? Hülye vagy? Ebben a hidegben?” – jogos. Már amikor dolgozik, és nem otthon fekszik, mert a Főállású Pizzafutárnak hetente 2x-3x szabad otthon feküdnie, hála a megértő főnökasszonynak és a rugalmas munkaidőnek. Miközben otthon fekszik, azon kesereg, hogy az éjjel-nappal robotoló pizzafutárokat milyen tisztességtelenül alulfizetik. A zsidók természetesen – teszi hozzá gondolatban –, hiszen ők azok a szemetek, akik a válság miatt már szinte egyáltalán nem adnak borravalót.
Kevesen tudják, hogy korunk hősei, az ételfutárok, legalábbis a főállású, családos pizzafutárok kizárólag a borravalóból élnek, ugyanis benzinköltségüket állja csak a munkahely. Így aztán a Főállású, Családos Pizzafutár mostanában nyomorog, ennivalót is alig tud venni éhes családja számára. Nem csoda, ha kénytelen ezt-azt lopni, a zsidó államtól persze. És a zsidó Tescótól. Hiszen az nem bűn, az maga az ellenséggel vívott harc. Márpedig harcolni kötelesség, ha már az ellenség a saját hazájában támad a magyarra. Miközben élettársa kislisszol az üzletből a nyakig felöltöztetett gyerekkel, megfordul a fejében, hogy nem jó ez így. Talán más állás után kéne néznie. Élettársa igazi erdélyi, dolgos, talpraesett asszony, példás háztartást vezet, és bármilyen munkát elvállal a gyerek mellett is, hiszen kell a pénz, és az ember nem válogathat, tudja ő ezt is.
Csakhát kire is bízhatná az asszony a gyereket, amikor a Pizzafutár családja a maga bajával van elfoglalva – jó, ha félévente egyszer beszélnek a nagymamával –, az övé meg a Havasokban kínlódik. Néha-néha telik csak be a pohár, olyankor mérges a Pizzafutárra, aki van úgy, hogy egy hétig sem hoz haza pénzt, csak néhány szelet száraz pizzát. Hogy akkor mér fekszik. A Pizzafutár néha arra gondol, hogy új munka után néz. Aztán rájön, hogy nem ért semmihez. Ez meglepő és igazságtalan, hiszen a Legyen ön is milliomos! és a Széf kérdéseire majdnem mindig tudja a helyes választ. Jó, de papírja az nincs semmiről.
Pedig jóeszű srác volt ő. Januárban lesz a tárgyalása, sikkasztással vádolják. Reménykedik, hogy a zsidó bíró addig meghal; az ősszel is elhalasztották a tárgyalást, megbetegedett az a hóhér. Nem akar börtönbe menni a haverjai miatt, akik helyett mindig ő viszi el a balhét. Kisfia már mondja, hogy „apa”, és olyan okos, hogy tudja, hol tartja apa a slusszkulcsot és a brifkót. Ki is tudja nyitni, de mostanában csak az apró gurul szerte-szét a szobában.
Hónap elseje van, a gyerek pénzét – 30 000 Ft-ot – csak két nap múlva utalják.