Azt mondják, az vagy, amit megeszel. Valószínűleg mert azt eszel, amit a meggyőződésed diktál. (Manapság mondjuk inkább amit a pénztárcád enged, de ez most nem egy válság-poszt.)
Ezt látszik alátámasztani a következő hír is: jelentős eltérés mutatkozik az amerikaiak étkezési szokásait tekintve, attól függően, hogy liberálisnak vagy konzervatívnak vallják magukat. A cikk olvasása után levonhatunk komoly következtetéseket az amerikai (neo)konzervekről, ha eddig bármilyen illúziónk lett volna, mert mondjuk George W. Bush kétszeri megválasztása esetleg elkerülte a figyelmünket…
Szóval a konzervatív amcsik alapvetően „country-style”-ban nyomják, míg a libsik szeretik modernnek vallani magukat. Előbbiek inkább esznek hamburgert, pizzát, steaket, mekis krumplit, és általában nagy adagokban gyorskaját, míg utóbbiak thai, indiai, etiópiai ételekben utaznak, ritkán fordulnak meg gyorséttermekben, a veggie kaják viszont annál gyakrabban az étrendjükben, és ha lehet, szeretnek kisebb adagokat enni, ízléses tálalásban.
Persze arra nem tér ki a kutatás, hogy az akkor most milyen, ha egy átlag amerikai ugyan gyarkan enne kis adag thai kaját ebédre valamint vegaburgert vacsira, ám ehelyett (vö. kognitív disszonancia) bizony „lehet nagyban?” kéri a gyorsétteremben az akciós menüt.
Tehát ne vonjunk le messzemenő következtetést, és ne higgyük, hogy nemsokára csak nagyon egészséges liberálisok szaladgálnak a nagyvárosok utcáin, mert a többiek gyakorlatilag kihalnak. Inkább csak az van, hogy a liberálisok valószínűleg trendibbnek gondolják az egészséges és egzotikus ételeket, meg különben sem félnek annyira az új dolgoktól.
Már írtunk arról, hogy néha bizony furcsa összefüggéseket lehet megfigyelni az emberek véleménye és pártszimpátiája közti összefüggéseinek vizsgálatakor. De ezen szerintem egyáltalán nem szabad meglepődnünk. Az AdamSmith által hivatkozott kutatási eredmények a Combino villamos vagy az új-influenza elleni oltások pártszimpátia szerinti eloszlásáról számomra annyira nem megdöbbentőek.
Nálunk ez nem úgy megy, hogy jön egy hír, majd a a felnőtt szépen gondolkodik, majd tájékozódik, és vagy egyetért vele, vagy sem. Itt jön a Párt, megmondja és a felnőtt, szabad akarattal rendelkező úgy gondolja. Kész. Mit nekünk az a fránya kognitív disszonancia. Nálunk fidesz van meg emeszpé és van az ő véleményük, amivel gyorsan és hosszabb gondolkozás vagy problémázás nélkül azonosulni lehet és ez tökéletesen elég is. Politikusaink minden létező problémával kapcsolatban megnyilvánulnak, gyakorlatilag kinyilatkoztatnak, és utána senki sem csodálkozik, hogy ma a metrón az egyik srác így fogalmazott az új-influenza elleni oltással kapcsolatban: „Hülye vagy? Dehogy adatom be magamnak! Ki tudja, mi van abban a szarban (t.i. a WHO szerint is nagyon-jó-magyar-vakcinában), lehet hogy valami zombik lennénk tőle, valami kormány-féle zombik.”
Persze nyilvánvaló előnyei van annak, ha valaki a készkajákat és készválaszokat fogyaszt. Pl. nem kell rajta sokat gondolkozni. De lenne egy javaslatom: ha esetleg beugrunk a mekibe kajálni és elnyomunk egy kergemarhás burgert sültkrumplival, legalább örüljünk a saját kis kognitív disszonanciáinknak. Amíg vannak.
