Olvashatjuk: az ellenzék visszavonta javaslatát az állampolgárság megadásának könnyítésére. Ezen annyira nem kell csodálkozni, legfeljebb azon, ha a jobboldali, a magyarság egységéért küzdő értelmiségi osztagok most nem kezdenek éppen olyan sikítozásba, mint ahogyan 2004-ben tették. Vagy lehet, hogy megváltozott a helyzet? Netán most más a politikai szituáció, mint akkor volt?
Ráadásul a fideszes urak ugye pont akkor vonták vissza 8 népszavazás-egyenértékű kezdeményezésüket, amikor az emeszpés urak suta válaszai már arra engedtek következtetni, hogy nem állnak ellent a történetnek, azaz támogatják a magyar állampolgárság könnyített megszerzését. Vagyis, izé, nem utasítják el a javaslatot, igaz, nem is támogatják a benyújtott formában. Mindegy. Pálfordul mindenki.
Azért ez alapvető változás a 23 millió román munkavállalóhoz és a 2004-es ellenkampányhoz képest. Nem tudjuk, mi volt a nagyobb nyomaték az álláspont változásában. A felébredő lelkiismeret, netán a nem éppen kedvező választási kilátások? Az EU-hoz csatlakozott szomszédok? Vagy ezek mind?
Tény, a legfontosabb célországok - Erdély (gyk: Románia), Felvidék (gyk: Szlovákia) - már csatlakoztak mind. Mivel lélekben ugyanolyan színű az útlevelünk, a projekt ott értelmét vesztette. A Vajdaság (gyk: Szerbia) belátható távolságba került az EU-hoz, Kárpátalján (gyk: Ukrajna) pedig szigorú törvényi tiltás alatt van a kettős állampolgárság. Így a fantasztikus kezdeményezés itt sem tud szárba szökkenni.
Szóval, van itt ez az ügy, amit az elmúlt évtizedekben (igen, kedves baloldali barátaim a Trianoni békeszerződés óta) és a rendszerváltozást követően sem sikerült megoldani. És van egy rossz hírem (kedves jobboldali barátaim): már nem is lehet. Legfeljebb feldolgozni. Persze ennek lehet egy szimbolikus gesztusa maga az állampolgárság. Ám miért van, hogy az azzal népszavaztató párt a hatalom közelébe érkezvén gyorsan el akarja tűntetni a témát?
Mert hát éppen ez történik. A Fidesz mindjárt kormányoz, de most, mint politikai szervezet magasról leszarja a határon túli magyarokat. Éppen találtak egy kamu indokot, amivel ejteni lehet az ügyet. Ezzel persze már-már bevallják: blöff volt az egész. Most szembesültünk azzal, hogy bármennyire is piros-fehér-zöld volt a zászló, meg nagyon nagy a nagymagyarországos matrica, akkor sem akarták megoldani. Hülyíteni persze lehetett az embereket, határon innen, meg túl is. Meg is lett a népszavazás eredménye, amelyben a Fidesz és az MSZP között kellett dönteni.
Mit tesz eközben az MSZP? Be vannak rezelve, ha fennáll a veszélye, hogy akár egyetlen nyugdíjas szavazót is elveszíthetnek. (Hogy miért érzik, hogy emiatt szavazatokat lehet veszíteni, azt nem tudom...) Azért hozzáteszem azt is: nem gondolom, hogy a Fideszben és szatelitjeiben néhányan ne gondolnák komolyan a kérdést (csak éppen most nem érdekük). Azonban azt is látni kell, hogy esetleg az MSZP-s urakban az "ébredő lelkiismeret" érzelmi hozzállás is éppen akkora szerepet játszik, mint a nem éppen kedvező választási kilátások, és a már fentebb részletezett külpol helyzet.
Egy dolog azonban mindenképpen tök jó lenne: ha nem matrica-hadjáratokkal és népszavazási kezdeményezésekkel, vagy ócska marketingkampányokkal kezelnék le ezek a Fidesz meg MSZP janicsárok a határon túl élő magyarokat.
