Szokták mondani, hogy akkor kell igazán megijedni, ha az orvos rólad nevezi el a betegséget. A törvényekkel pont fordítva van: addig van minden rendben, amíg ráírják, hogy ki ihlette a jogszabályt, és nem elsumákolva, érthetetlen paragrafusok özöne mögött rejtve el, hogy ki hogyan rendelt meg egy törvényt, hogyan nyerészkedik belőle, vagy éppenséggel hogyan kerüli el a börtönt annak köszönhetően.

Valahogy beletartozik a demokrácia-felfogásunkba… á, hagyjuk a fenébe, ennek már úgysincs jelentősége. Mondjuk inkább így: talán még egy hülye is megérti, hogy nincs rendben, ha egy jogszabály alkotásánál felmerül, hogy alapvetően iszonyúan okos és jó szabály ez, tényleg nagyon kell – olyannyira, hogy nem is sima feles jogszabályt csinálunk belőle, hanem rögtön társadalmi alapszabályt, azaz alkotmányos passzust.

Csak tényleg, ne lenne az a hatalmas probléma, hogy valaki a kormánypártban rosszul jár vele. Képzeljünk el egy tetszőleges banánköztársaságot, amelyben lezajlik a következő vita egy parlamenti ülésen:

 „-Jé, nem küldhetünk mindenkit kötelezően nyugdíjba 70 évesen, mert akkor a Józsi bának is menni kell, és Józsi bá a fodrásznőm élettársának a legjobb cimborája. Hogy lehetne megoldani, hogy Józsi bának ne kelljen nyugdíjba mennie? … [Hosszú gondolkodás, majd felszabadulás:]

 

- Nem gond, Józsi bácsi tavaly egyedüliként nevezett a hetvenévesek gombfoci-kalapácsvetés-bukta evés (GKBe) triatlonban, amit a  10 éves fiam házibuliján szerveztünk, úgyhogy nagyon egyszerű: a törvény mentesít mindenkit, aki az elmúlt évben GKBe triatlonon bejegyzett versenyző volt!”

Na, ennyire megalázó jelenetnek nem lehetettünk tanúi az Országgyűlésben, de csak azért nem, mert a törvényhozók voltak annyira okosak, hogy azonnal felfüggesztették a honvédelmi bizottság ülését, amikor rádöbbentek a problémára, és azóta abban reménykednek, hogy senki nem vette fel mobiltelefonnal azt az iszonyatosan kínos beszélgetést, ami ez után következett. Mindegy, hogy mi lesz a döntés, lesz-e személyre szabott Lex Borkai, amely megmenti Győr polgármesterének pozícióját, vagy rögtön elhagyják az egész szabályt, hiszen „annyira nem is volt fontos”, végülis csak az alkotmányba akarták tenni. Önmagában a javaslat vitájának felfüggesztése egyetlen képviselő várható összeférhetetlensége miatt egy beismerése annak, hogy a kormánypárt lojálisabb a sajátjai kádereihez, mint a SAJÁT alkotmányukat megalapozó elvekhez.

Ami érdekes, hogy egyes jobboldaliak azon hőbörögnek, hogy már megint mennyire amatőr volt a Fidesz, hiszen – feltehetően – a frakciót és a Fideszes polgármestereket már előre végig lehetett volna nézni, hogy a szabályokat az ő mentesítésük mindennél szentebb céljával lehessen megalkotni. A Lex Járainál sokkal körültekintőbben jártak el, igaz, ott sok lóvé forgott kockán. Az amatőrizmus tényleg nagyon durva: hogy a szabály, illetve annak értéke és célja maga édesmindegy, az ennél sokkal durvább.

Tény és való: ahogy előrelátható volt, nagyon tévedtek azok, akik azt gondolták, hogy a Fidesz képes lesz arra, hogy mondjuk szélsőséges, kisebbséget sújtó törvényeket hozzon. Bár nem tudom, hogy sokkal jobb-e, hogy olyan törvényt hoz, amely mindenkit sújt, aki történetesen nem a kormánypárt közismert vazallusa.

Nem kell tovább teketóriázni: vissza kell állítani az eredeti sajtó-szabadság törvényt is, és aztán mentesíteni a kormánypárti médiát. Hiszen így is kristálytiszta, hogy nem a felvilágosultság okán módosították, hanem azért, mert ha a hazugság miatt így is folyamatosan elítélt lapoknak ráadásul minden gyűlölködő és/vagy gyalázkodó cikkre választ kellene közölnie, akkor az ötös számú párttagsági által védett „újság” és a Magyar Nemzet javarészt mások írásainak publikációját szponzorálná, mindaddig, amíg a bírók nem értik meg a NER lényegét és nem állnak be szintén a sorba.