Legalább is mindenki, aki a meccseken kiabál. Ez nyilvánvaló evidencia. Nem elég, hogy feltörölték a padlót a rendőrökkel az évtized leghazafiasabb gardenpartiján, a lilák és a zöldek még képesek is sírva összeborulni egy odabaszósabb Vona-beszéd hallatán.

Több ízben kísérelték már meg eloszlatni ezt a tévhitet, de eleddig sikertelenül. Mi sem értjük miért, de újra és újra felbukkan. Nnna, fussunk neki mi is; Don Quijote is büszke lenne ránk.

Kezdjük úgy, hogy kategóriákat képezünk a futballszurkolói csoportok között. Persze a szervezett csoportokról, és nem az egyszeri, mezei, meccsrejáró szurkolókról beszélünk most. A sokak által összemosott két különböző gyökerű mozgalom között ugyanis jelentős különbségek vannak, több szinten is.

Ultra és huligán

Hát igen, ez a kettő nem ugyanaz, mint ahogy a lentebb található videók is bizonyítják. Két szélsőséges esetet mutatunk meg, amely tökéletesen mutatja a két mozgalom különbségeinek egyikét, az elsődleges motivációt, mely a hool esetében az erőszak (ráadásul kizárólagos), míg az ultra esetében a csapat támogatása. Elég nagy hiba lenne szűz kislányoknak beállítani az ultrákat, hiszen az erőszak ezen csoportok esetében is megjelenik, DE nem elsődleges motiváció, ráadásul teljesen opcionális, nem keresik az összetűzés lehetőségét. Mondjuk, nem is kerülik el azt.

Huligánok:

Ultrák:

Különbség látható, és ez tapasztalható a csoportok összetételében is. Az ultra mozgalom, mely olasz gyökerű, teljesen vegyes társadalmi csoportok tekintetében. Ezek keverednek a kanyarokban (a stadionban hagyományosan elfoglalt helyükön), nem különülnek el, és nincsen kizárólagos bázisuk sem. Az egyetlen rájuk húzható skatulya generációs, többségében fiatalokból állnak, de azon belül az értelmiségitől a szalagmunkásig minden réteg jelen van.

Ezzel szemben az angol eredetű hooligan mozgalom szinte kizárólag a munkásosztály (rough working class) soraiból nyerte tagjait, ráadásul itt az erőszak általánossága miatt nők megjelenése elképzelhetetlen volt (míg az ultrák között Magyarországon is vannak kizárólag nőkből álló csoportok). Éppen ezért - a kizárólagos társadalmi bázis miatt - a hoolok esetében könnyebb kategórikus kijelentéseket tenni.

Még egy, de az előzőek ismeretében talán nem meglepő különbség: a huligánoknak semmilyen üzenete nincsen, hiszen céljuk nem más mint a monoton hétköznapok során felgyülemlett feszültség verekedéssel való levezetése. Ezzel szemben az ultrák – és közéjük tartozik szinte az összes magyar szurkolói csoport – esetében fontos a társadalmi mondanivaló, mely a legtöbb esetben rendszerellenes, de nem feltétlenül szélsőjobboldali. Sőt, néha még más, mint a "Gyurcsány takarodj". De ezekről részletesebben a következő írásban.