Összegyűltünk páran, mert úgy gondoljuk, hogy a Harmadik Magyar Köztársaságnak és polgárainak szüksége van ránk. Keresve sem találhattunk volna megfelelőbb alkalmat köztársaságunk huszadik születésnapjánál, hogy színre lépjünk.
Húsz éve élünk egy olyan országban, amilyenben mindig is szerettünk volna. Szabadok vagyunk. Szabadon választhatunk, szabadon elmondhatjuk, amit szeretnénk, döntéseinkben csak a lehetőségeink és a képességeink korlátozhatnak. No meg az, hogy tudjunk mit kezdeni ezzel a szabadsággal. Noha az elvi akadályok 20 éve elgördültek az útból, gyakran érezzük úgy, hogy ez nem mindig sikerül. Miért gondoljuk úgy tehát, hogy szükség van ránk?
Úgy érezzük, hogy oly sok viszály után közösen kell megértenünk ezt a szabadságot, majd megtanulnunk élni vele. Azonban a demokráciát egyelőre, sajnos, nem tanítják az iskolában. Így csak úgy sikerülhet, ha minél többen, minél többet foglalkozunk a közzel; sőt alkalomadtán teszünk is érte. Kétségtelen, hogy nincs könnyű dolgunk, hiszen eddig nem volt sok alkalmunk gyakorolni a szabadságot, a demokratikus hagyományok hiányából fakadó hátrányt is le kell küzdenünk.
Ralf Dahrendorf már sokszor ismételgetett, talán közhelyesnek tűnő gondolatát különösen érvényesnek találjuk: „Egy politikai rendszert hat hónap alatt le lehet váltani, egy gazdasági rendszert hat év alatt át lehet alakítani, a társadalom átalakulásához azonban hatvan év kell.” Az elmúlt húsz év változásait tekintve sokaknak optimista becslésnek tűnhet ez a hatvan év. Szóval van még teendőnk, bőven. A magunk részéről hozzá is fognánk.
A Polír társadalmunk problémáira érzékeny fiatalok kezdeményezése, akik gondolataikat szeretnék közérthetően, könnyeden és lehetőség szerint szellemesen megosztani. Vállalva azt a felelősséget, ami az írástudóké, ugyanakkor nem akarunk megmondók lenni, teret engedünk a kritikáknak, megjegyzéseknek is, hibáinkból tanulni szeretnénk. Az underground a barátunk, de a főáram sem az ellenségünk. Nem kottából fújjuk a nótát, elveink azonban vannak.
Határozottan piacpártiak vagyunk, de nem átalljuk kritizálni a kapitalizmust. Szerintünk a globalizáció jó dolog, de úgy gondoljuk, hogy akad vele gond bőven. Az esélyek egyenlőségének barátai vagyunk, azonban az elitizmusnak kevésbé. Amikor más bezárkózik, mi akkor is nyitottak maradunk. Büszkék vagyunk hazánkra, de nem szégyellünk másoktól is tanulni. A szélsőséges eszméket és megnyilvánulásaikat nem tűrjük, emellett – vagy akinek úgy tetszik, ennek ellenére – befogadók vagyunk, és fellépünk mindenfajta kirekesztés ellen.
Általában persze nem vagyunk ilyen kimértek, és a legkevésbé sem vagyunk monomániásak. A közéleten túl is van élet; fogunk itt még feszegetni jópár obskúrus témát. De hát ez a poszt mégis csak egy decens beköszönő. Ilyenkor illik vasalt ingben és jól fésülten megjelenni. Jönni fog még itt a maró (ön)irónia, a földbedöngölő kritika, és ha úgy alakul, a magasztaló dicséret.
Mostantól tehát… rock and roll!
