HTML

Facebook a barátunk

Polír

Kotta nélkül

Twitterelj velünk

Friss topikok

  • Abra: Igen, Kozsó tényleg ott van, másrészt, a Szandiban csalódtam még pozitív értelemben, és van még ... (2010.10.28. 19:17) Enumeráció sok meglepetéssel
  • kerdesek05: Varvasovszki? egy életre elásta magát. (2010.07.11. 14:55) Ász fordulat
  • alte trottel: Jelenlegi alkotmányos berendezkedésünk _EGYETLEN_ pozitív hozadéka, hogy szeretett sNittpajánk ha ... (2010.07.03. 14:22) "Kedves Négerek!"
  • ulloiut: @Közben meg panaszkodunk, hogy semmi nem @működik, meg semmit nem ad az állam. Azért ez egy jogos... (2010.07.01. 01:30) Mutyiexport
  • darkmirjam: Hát eztán majd a színes aktnaptárak zárjegyesek lesznek. A fekete fehérek művészinek minnősülnek, ... (2010.06.23. 13:37) Hardcore nyomja Szőcs – képpel

Kotta nélkül

2010.02.08. 08:43 Vadakatterelő Juhász

A Magyar Általános Kisegítő Újságíró Iskola alsó tagozatáról avagy ment-e újságírók által a világ elébb?

Címkék: oktatás újságírás

Megosztás és könyvjelző

Azt gondolom, a közoktatás problémáinak puszta felsorolása sem férne be egyetlen posztba. Már a választás is, hogy mivel kellene kezdeni, önkényes döntés lenne, amelyre nem érzem magam hivatottnak.

Nem tudom ugyanis, mi a súlyosabb probléma: hogy felkészületlen – morálisan, önismereti vagyis pszichológiai szempontból éppúgy, mint pedagógiai, azaz tárgyi, módszertani ismereteiket tekintve – pedagógusok tömegei rombolják az ország színvonalát, hogy a fasizmus eszméje lengi be az intézmények nagy részét, és talál bennük szívből jövő támogatásra, hogy a gyerekek analfabétán kerülnek ki, és hogy ezt az alacsony szintet egy stabilan beágyazott, tudatosan fenntartott körforgás biztosítja évtizedekre előre, hogy már óvodában leírható a gyerekek sorsa, sőt, akinek legnagyobb szüksége volna a korai szocializációra, be sem kerül ilyen intézménybe, hogy az oktatás semmilyen szintjén nem artikulálják a problémákat hatékonyan, hogy a tanárok szarul keresnek, a tankönyvek használhatatlan tudásanyagot közvetítenek... szóval mivel lehetne itt kezdeni?

Mielőtt azonban néhány öntudatos tantestületi tag felháborodottan regisztrálna, csakhogy engem elküldjön a vérbe, és a szokásos sírásrívásos önsajnálatba és meg nem értettségbe zuhanva, megírja nekem, hogy ez „így” nem igaz, hadd szögezzem le, hogy magam is pedagógus vagyok, és messzemenőkig kikérem magamnak a vádat, hogy nem értek a témához. Sőt.

Meg is kérném az impotens kollégákat, hogy kíméljenek meg a sületlenségeiktől. (Lapítsanak csak szépen tovább, és csinálják, amihez értenek: kússzanak el fizetésemelésért tüntetni, most talán esélyük is lesz rá, hogy megkapják, amit akarnak. Csak aztán légyszi ne csodálkozzunk, ha végleg elárasztják a magatehetetlen, életképtelen szerencsétlenek az egész országot.)

Lássuk most, mihez is fordul az egyszeri ember, ha tájékozódni, informálódni szeretne az országát, (világát) érintő események kapcsán, vagy ha csak egyszerűen tudni kívánja, vannak-e, és ha igen, mik is a valódi problémák. Bekapcsoljuk a tévét, bekapcsoljuk a számítógépet (maradjunk ez utóbbinál), lemegyünk az újságért. Odafordulunk tehát a médiához, ahhoz a közvetítő elemhez (a demokráciák negyedik hatalmi ágához), amely azt a feladatot vállalja, hogy a problémák feltárásával, a vélemények közvetítésével (ez ugyebár két különböző módszer) kiveszi a részét az érzékeltetett probléma megoldásából. A média a demokráciában nem képez külön kasztot, ugyanazokkal a jogokkal felruházott állampolgárok „csinálják”, így nincs különösebb oka elhatárolnia magát az ország dolgaitól.

Teszem azt, egy újságírónak is lehetnek gyerekei, akik megintcsak teszem azt, iskolába kénytelenek járni. Így nem csak szakmájából adódóan, de magánemberként is találkozhat még egy újságíró is olyan problémákkal, amelyek a munkája során cikk vagy riport írására ösztökélik. Ezekből a cikkekből és riportokból az ország nem feltétlenül újságíró állampolgárai tájékozódnak a releváns kérdésekben, amelyek alapján, ki-ki saját vállalt felelőssége mértéke szerint magánemberként, állampolgárként, munkavállalóként, stb él tovább, adott esetben cselekszik, vagyis valamilyen módon tovább gördíti az ügyet, vagyis résztvesz a probléma megoldásában  – vagy fenntartásában. Az első forrás (így az elsődleges felelősség birtokosa is) ezáltal a média lesz.

Visszatérve eredeti témánkhoz, lássuk, aktuálisan mi tekinthető a média tálalása alapján releváns kérdésnek az oktatással kapcsolatban, és hogyan kell arra tekintenünk: megoldandó problémaként vagy szórakoztató információhalmazként vagy sehogy, mivel nem jelenik meg közvetített tárgyként, témaként.

Az első – és így hirtelen az egyetlen – cikk, amit a témával kapcsolatban találok a neten az egyik (a kettő közül) médiaóriás ajánlására (biztos én vagyok a hibás, nem is kérdés), az az iskolák 2009-es szexbotrányai címet viseli. http://pedellus.blog.hu/2010/01/23/2009_iskolai_szexbotranyai_december. (A címre és az alcímre külön felhívnám a figyelmet.) Tehát ha valamit meg akarunk tudni az aktuális oktatási helyzetről, ezt a blogot kell figyelemmel kísérni. Ha az embernek szerencséje van, még a maszturbáláshoz sem kell elkattintania, megtalál itt mindent. Csak azt nem tudom, a pedagógusok ezt miért nem kérik ki maguknak. Jó, hát ha az összes pedofil, vagy egyik sem olvas a neten (mindkettőt el tudom képzelni), akkor ugye minden érthető.

De azért elgondolkodtató, hogy miért nem olyan bejegyzésekkel találkozunk, hogy x iskola igazgatója aláírást gyűjt a kollégái, illetve a környékbeli sulik tanárai között, h igazolja, náluk ilyen nem történhet meg, mert személyesen penderíti ki a pornózós kollégát, hogy a lába nem éri a földet, és a pedagógusok szövetsége is kitagadja, és egy életre kizárja a szakmából, stb. Aztán megszólalhatnának a szülők, de bizony megszólalhatna az az átkozott orgánum is, amelyik ezt az ízléstelen és felháborító fosadékot az orrom alá nyomta, legalább valamilyen minősítés erejéig.

Az újságírás a legnagyobb kurvulás, az már egyszer biztos. Úgyhogy a perverz pedellussal (de tényleg, már ez a cím is milyen) együtt nézzük kigúvadt szemmel a tanárnők melleit. Milyen értelmes és szórakoztató időtöltés, köszönöm, hogy a kiemelt ajánlatok között rálelhettem erre, és segített ráébrednem társadalmi felelősségemre. Mert hát mikor találtam volna meg ezt a szart, ha nincs a blogajánlók közt.

1 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://polir.blog.hu/api/trackback/id/tr371696568

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Megszereztük a Fidesz oktatási programjának egy részét – milyen lehet a többi? 2010.02.08. 12:46:29

Hetek, hónapok óta remegve várja egy ország, hogy megismerhesse a kormányzásra készülő Fidesz programját. Orbán Viktor azonban nem mond semmit, ezért úgy döntöttünk, utánajárunk annak, hogy mire készülnek a fiúk. Az Egyenlítő TV ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása