Azt hiszem nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy nincs ma Magyarországon olyan ember, akinek ne lennének kellemetlen tapasztalatai a magyar egészségügyet illetően. (Amennyiben tévedek és mégis akad ilyen szerencsés honfitárs, itt lehet szemezgetni a legkülönfélébb horrorsztorikban.) Azt ellenben szerintem jóval kevesebben tudják, hogy július elsején nem csak a köztisztviselőket, de a magyar egészségügy napját is ünnepeljük. Őszintén: van mit ünnepelni?
A magam részéről szívesen tanúsítok némi visszafogottságot e tekintetben. Sem a saját emlékeimben, sem az OECD jelentését átolvasva nem igazán találok ünnepelni valót.
Ha csak azt nem, hogy világelsők vagyunk az alkohol- és a gyógyszerfogyasztásban, előkelő helyen szereplünk az elhízás, a dohányzás-, és az ezeknek köszönhető korai halálozás terén. Ezzel szemben ami az ellátást, a finanszírozást és az egészségügyi dolgozók számát illeti a legrosszabbul teljesítők között találjuk magunkat. Pedig –bármennyire is hihetetlen - költünk mi is bőven a rendszerre, a gond csak az, hogy mire. A pluszkiadások legnagyobb százalékát ugyanis a gyógyszerkiadások teszik ki – sőt az OECD országok közül nálunk a legmagasabb, majd 32% az arány-, ahelyett, hogy bérekre vagy infrastruktúrára menne el a pénz.
Az ágazathoz sürgősen hozzá kell nyúlni, mindenki tisztában van vele, vitán felül áll. A Gyurcsány-kabinet – elsőként a rendszerváltás után- meg is próbálta, tudjuk, milyen eredménnyel. Nincs mese, itt az idő, a Nemzeti Ügyek és Együttműködés Kormányára hárul a feladat, hogy megmentse az egészségügyet. Programjukból túl sok konkrétum ugyan nem olvasható ki: az erről szóló fejezet lényege, hogy a renccer tönkre lett téve, ezért minden szinten változtatni kell. Köszönjük.
Mindez gyönyörű, patetikus, no és persze totálisan semmitmondó mondatokban megfogalmazva. Például: ”Cél, hogy az alapellátás minőségi, emberközpontú és minden állampolgár számára hozzáférhető legyen.” Wow, jól hangzik, csak szokás szerint az maradt le, hogy mégis hogy a fenébe érjük el?
Mi is történt a május 29-ei bársonyos forradalmi rendszerváltás óta? Elsőként beolvasztották az egészségügyet a Nemzeti Erőforrás Minisztériumába, ahová olyan „apróságok” tartoznak még, mint az oktatás, a kultúra, a szociális- és munkaügy. Ezen felül egyetlen, az ágazatot érintő döntés született, mégpedig a július 2-án benyújtott és az Országgyűlés által általános vitára alkalmasnak talált egyes egészségügyi és szociális tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, mely gyakorlatilag 2 fontos dolgot tartalmaz: patikaalapítási moratóriumot vezet be és megszünteti az Egészségbiztosítási Felügyeletet.
Ez utóbbi intézkedést többen vitatják, a tárca indoklása szerint kevés panasz érkezett az intézményhez és a szolgáltatók úgy érezték tevékenysége ellenük irányul. Halkan jegyezném csak meg, hogy az EBF egyik legfontosabb feladata „az egészségbiztosítók, továbbá az egészségbiztosítási szolgáltatást nyújtók szakmailag, minőségileg, a törvényeknek és a szolgáltatást igénybe vevők érdekeinek megfelelő működése ellenőrzése”, mégpedig az egészségbiztosítást igénybe vevők jogainak védelmében.
Gyakorlatilag tehát kötelességük a szolgáltatók csesztetése… Itt tartunk.
Ja, meg lehet majd pálinkát főzni otthon, éppen erre van szükség itt, az alkoholisták országában.
