HTML

Facebook a barátunk

Polír

Kotta nélkül

Twitterelj velünk

Friss topikok

  • Abra: Igen, Kozsó tényleg ott van, másrészt, a Szandiban csalódtam még pozitív értelemben, és van még ... (2010.10.28. 19:17) Enumeráció sok meglepetéssel
  • kerdesek05: Varvasovszki? egy életre elásta magát. (2010.07.11. 14:55) Ász fordulat
  • alte trottel: Jelenlegi alkotmányos berendezkedésünk _EGYETLEN_ pozitív hozadéka, hogy szeretett sNittpajánk ha ... (2010.07.03. 14:22) "Kedves Négerek!"
  • ulloiut: @Közben meg panaszkodunk, hogy semmi nem @működik, meg semmit nem ad az állam. Azért ez egy jogos... (2010.07.01. 01:30) Mutyiexport
  • darkmirjam: Hát eztán majd a színes aktnaptárak zárjegyesek lesznek. A fekete fehérek művészinek minnősülnek, ... (2010.06.23. 13:37) Hardcore nyomja Szőcs – képpel

Kotta nélkül

2009.12.13. 08:37 Vadakatterelő Juhász

A magyarokhoz (II.)

Címkék: kutya advent magyarok lakótelep nemzetkarakterologiai reformtorekves

Megosztás és könyvjelző

A lakótelep, ahol élek, igaz, budai és nem 10 emeletes hard core, de mégiscsak panel, minden retró bájával, és természetesen minden borzalmával, egy kis közös szeméttomb, amin osztoznunk kell, ha tetszik, ha nem. Ahol ma az én gyerekem eszi meg a játszótéren talált csikket, holnap a tied a kutyaszart. De miért törvényszerű, hogy ennek ma is így kell lennie? Mert már így van 30 éve? Netalán a Honfoglalás óta?

A csernobili hangulatú játszótér körül chipseszacskók és sörösüvegek, múltkor egy gyanús krapek fényképeket készített, mert még mindig nincs kint a tábla arról, hogy a játszón nem lehet dohányozni. De mi a francért kell ehhez tábla?

Egy szép augusztusi napon délután 4-kor valami elmebeteg ordítva fröcsögött ki az ablakon, hogy ne fogócskázzanak a parkban a gyerekek, mert ez nem átjáróház. Hát akkor mi? (Konkrétan itt lehet átjárni a blokkok között.)

Máskor a kutyámat simogató kislány nagyanyja óbégat, hogy hívja a köztereseket, ha nem takarodom el a parkból, ami nem kutyafuttató. Hát akkor, még egyszer kérdezem, mi a lófasz? A kutyák kergetik a (félelmetesen ügyes és cseppet sem rettegő) cicákat és letapossák a kertet, amit a konzervdobozok és egyéb hulladékok körvonalaznak, tényleg, látom már miről beszél. Ez nem kutyafuttató. De nem is kismama-találkozóhely, kapjuk meg a figyelmeztetést egy ablakból. Akkor hát mi a tököm? Imaház?

Gyerek hintázik, kutya szaladgál vasárnap délelőtt a régi, fel nem újított, ezért kizárólag tinédzserek által használt játszótéren. Fószer negyedikről fel akar jelenteni, de most az egyszer még figyelmeztet: ne játsszon a gyerekemmel a kutyám. Mi van?

Amikor két hétig bevásárlókocsik voltak a fűben, senki nem ordított ki az ablakon, hogy ki az a civilizálatlan tetves bunkó, aki hazatolja (mert az ő százasa van benne), a kocsit, kipiszkálja belőle a pénzt, és aztán nem viszi vissza.

Vagy amikor múltkor egy tízezer miszlikbe aprított számítógépet, és kb 5 kartonnyi cigicsikket, 4 rekesznyi petpalackot szedtem össze, senki nem volt az ablakban, hogy kikiabálja: köszi. Vagy hogy figyelmeztessen, nem a szemétszállító cég munkatársa vagyok. De legalább békén hagytak. Szarszedésre még jó vagyok nekik.

Sarki bolt mellett bokrokban homelessek, kajamaradék, szemét, boltosnak eszébe nem jut kitenni egy kukát, az már nem az ő területe, mit érdekli, mi van ott. Az iskola mellett is hiába keresem, keresgélek szemetest. műanyag zacskót sehova nem lehet dobni. Hazaviszem.

Kocsi 200-zal repeszt a babakocsi mögött, érzi a sunshine-t. A többiek is csak akor lassítanak és engednek át, ha elég ijesztő a csapat: kismama, gyerek, kutyák. Ettől megijednek azért.

Nem azzal van a baj, ha a fölöttünk lakó gyerek napi 12 órát parkettmotorozik (jövőre úgyis suliba megy, a matekleckeírás meg szép csendes elfoglaltság), nem is az alattunk lakó családi viszály, a kicsinyes egymásmarcangolások zavarnak (ez utóbbi akkor már inkább), mert ennyihez mindenkinek joga van itthon. (Belegondolni is félelmetes, mit művelhetnek a családi házakban élők, tudván, az ég világon senki nem hallja őket.)

A falak között ugyanakkor ráébredhetünk végtelen gondolati szabadságunkra is - különösen most, advent idején -, hiszen itt van csak lehetőségünk arra, hogy csendesen, őszintén magunkba nézzünk. Vajon miért bántsák annyit ezt a szegény magyart? Miért árulják el önfiai és külső ellenségei ezt a nemzetet minduntalan külföldön, parlamenti konferencián, kongresszuson? Lehetséges, hogy sajnálatos módon, de mégiscsak igaz, legalábbis van valami alapja - és ez szomorú - hogy rólunk, magyarokról sokan gondolják: mindenkit gyűlölünk, kizárólag a gyors nyerészkedésre hajtunk, ha csak tehetjük, átverjük a nekünk kiszolgáltatottakat, unott közöny, mérhetetlen kedvetlenség jellemez bennünket, főleg, ha a másikról van szó, mert ugyanakkor végtelen elégedettséggel és toleranciával viseltetünk önmagunk iránt, miközben bosszúálló, lusta (ld: Magyar Fitnesz), és mi tagadás, irigy csürhe vagyunk?

Barbárok?

 

1 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://polir.blog.hu/api/trackback/id/tr711567261

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Csendháborítás 2010.02.01. 08:05:02

Magyarországon nem divat az, ami igazából minden társadalom, kultúra alapvető ismérve, kritériuma: a kommunikáció (sokszor gondolom, hogy ez akkor hát nem is társadalom, sőt, a fentiekből igazából az a szomorú tény is következik, hogy nem is kultúra). ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gesa2 2009.12.18. 09:33:40

Tökéletesen írtad le a mai állapotokat egy lakótelepről. Sajnos az embernek nincs mindig lehetősége elvándorolni onnan ahonnan él, mert a 2 évente költözködés megterheli az embert. Sajnos bunkó, primitív emberek mindenhol vannak. Így kerek a világ, bár én meglennék nélkülük. Ők nélkülem nem, mert ha egy hasonszőrűvel találkozik, ott már patakokban folyik a vér. Pedig azt kellene, együvé költöztetni őket, aztán hagy szelektálódjanak, ez erősebb marad a végén, s talán azzal az egyel már elbírunk mi is.
Viszont az már nem Mo. lenne, hanem Utópia, de nekem egyenlőre még Előpiában kell élnem.
süti beállítások módosítása