- Szevasz Lacikám!
- Szevasz Lajos, mivan veled?
- Á, semmi. Most jöttem haza Kubából, erre látom, hogy már megint balhézik ez az Ibolya a rádiók miatt.
- Kubából? Szidjátok itt a komcsikat, és kimész Kubába? Tudod nálunk gazdasági válság van, meg figyelni kell itten az ügyeket, úgyhogy én csak a Mecsekben töltöttem egy hétvégét.
- Hohó, megvan még az a frankó kis kastélyszerűség, ahol még 2006-ban úgy berúgtunk?
- Meg, persze.
- Hallod, Lacikám, erre az Ibolyára tényleg rászólhatnátok már, jön itt állandóan a nagy korrupcióellenességgel. Értem én, ez a kötelessége, de még a végén fel kell állítanunk valami vizsgálóbizottságot, aztán játszhatjuk tovább a hülyét.
- Persze, szólok neki, de azért ti sem lehettek akkora barmok, hogy pont azt az ügyvédet bízzátok meg, hogy is hívják… Aki a Tomcatet is védte, meg azt a Lengyelt, aki megütötte kisgatyában részegen a rendőrt…
- Futó „nem vagyok ügyészségi szóvivő” Barna.
- Ja, azaz. Na, szóval azért nektek is van bőr a pofátokon, haver.
- Hagyjuk már. De hallod, azért jól beszoptuk ezzel az Economist cikkel, mi? Állítólag most az van napirenden, hogy nem igényeljük a külföldi tőkét, közben meg csak nem akartak tejelni. Most mondd meg Lacikám, hát sok az az 50%? Miből lesz pénz a kampányra?
- Hát igen, nekem is ez a bajom. Egyébként leszarom én az Economistot, úgysem olvassa senki, én szólok a klubosoknak meg az ATV-nek, te a Gáboréknak és a Vitézynek, aztán vége is van…
- Ja, mint a Strabag-ügyben. Az mekkora volt, egy oldalas hirdetés a Nemzetben, egy jó kis reklámhadjárat a Hír TV-ben, azt vége is.
- Hát igen, a régi szép idők. Akkor még volt zseton rendesen, most egyre nehezebben mennek a dolgok. A metróra is odafigyelnek, a papírügy is kiderült… Semmi nem a régi már.
- Hát azért még csurran innen-onnan, no…
- Persze, de tudod hogy van ez. Jönnek majd a tieitek, aztán el kell tenni télire magunknak is, nehogy bajban legyen a család 5-6 év múlva…
- Jajj Lacikám, nehéz ügyekben mindig számíthattunk egymásra, tudod hogy van ez. Mindig meg tudtunk egyezni.
- Köszi fater, nem felejtem el. De hát mégiscsak az önkormányzatok is nálatok vannak, lassan az ország is. Nehéz idők várnak ránk.
- Hát jó, de ezt a sok pojácát nem kellett volna odaengedni. Nézd meg nálunk, a Péter milyen jól csinálja a dolgát, mindenből ki tudja hozni, hogy ti vagytok a hibásak. Van ott mellette az az ugribugri hülyegyerek, az a Cser Palkó, vagy hogyhívják, na az mondjuk olyan, mint egy jóllakott óvodás. De a lényeg, hogy már ő is tud úgy beszélni, mint a Viktor.
- Hát igen. Szegény Pista hiába mondta el ma is harmincnégyszer, hogy „orbánviktorafelelős”, meg hogy „fasisztaveszély”, szarik rá a nép. Mondjuk ez a mi hibánk is. A médiáink annyira unalmasak, hogy én sem bírom nézni őket. Az ATV-n fekete háttér mögött motyognak a vénemberek valamit, a Klub Rádiót bekapcsolni se bírom már, a Népszavát meg csak arra használom, hogy arra szarik a kiskutyám. De hát baszod Lajos, nem tudok mindenre odafigyelni…
- Hát ezaz. Kész szerencse, hogy nálunk azért vannak profik. De tudod mi a baj? Hogy játszátok ezt a demokráciásdit, választotok, leváltotok. Nálunk rend van baszod, megyünk is kétharmaddal.
- Igazad van. Kéne találni valakit…
- Sok sikert hozzá. Lassan mennem kell, tudod most elég sokan keresnek.. Még annyit: a Szadeszt sikerült kinyírni, ha Bokros nem hasít valami nagyot, az MDF is kuka. De mi legyen a Jobbikkal?
- Nem tudom, komolyan nem tudom. Egy kicsit már túl messzire mentek.
- Igen, egy kicsit túl messzire…