Ezennel megszakítjuk adásunkat és élőben közvetítjük Bécs idei 1968-át. Ok, ok, ez valójában annyira nem breaking news. A szerencsés és fejlett nyugaton ilyen könnyed forradalmak évente megesnek; emlékezzünk csak a pár évvel ezelőtti francia egyetemfoglalásra.
Azonban az osztrák barátaink relatív vicces helyzetben vannak. Ugyanis tüntetnek, s forronganak azon tandíj ellen, ami nincs is. Legalább is most éppen nincs.
Persze a helyzet ismerős. 2001-ben, az előző kormány bevezetett némi tandíjat (360 euró), ám a kormányváltás változást hozott ezen a téren is. Az új kabinet - némi politikai előnyért cserébe - újra ingyenessé tette a felsőoktatásban való részvételt.
Miközben az osztrák rendszer is - hasonlóan a magyarhoz - komoly fenntarthatósági gondokkal küzd. Ezt egyrész az okozza, hogy nagyon alacsony a bekerülési küszöb. Lényegében nincs felvételi, és aki jelentkezik fel kell venni. Persze az első években sokan kihullanak, de addig a 25 fős szemináriumi termekbe gyakran 500 főnek kellene bepréselődnie. A felsőoktatás hasonló átalakuláson esett át odaát, mint történt az nálunk is. Csak míg nálunk 15-20 év alatt tízszereződött meg a hallgatói létszám, az osztrákoknál kétszer ennyi idő alatt.
Azon túl, hogy ez érdemi lehetőséget nyújt a diplomára azoknak is, akiknek erre amúgy esélyük sem lenne, az egekbe emeli a költségeket és drasztikusan rontja az oktatás minőségét. A rendszer keretei a végletekig feszültek, és a balról támadó bécsi egyetemisták inkább a rendszer konzerválását szeretnék.
Szóval a helyzet ismerős. Mi is ezt a játékot játsszuk. Csak itt a szereposztás más. Balos kormányok akarnak tandíjat és alakítanák át a rendszert, jobbos kormányok (ellenzék), jobbos hallgatók fúrják faragják, ahol érik. Nézzük, ők hogyan oldják meg:
Free video streaming by Ustream
