HTML

Facebook a barátunk

Polír

Kotta nélkül

Twitterelj velünk

Friss topikok

  • Abra: Igen, Kozsó tényleg ott van, másrészt, a Szandiban csalódtam még pozitív értelemben, és van még ... (2010.10.28. 19:17) Enumeráció sok meglepetéssel
  • kerdesek05: Varvasovszki? egy életre elásta magát. (2010.07.11. 14:55) Ász fordulat
  • alte trottel: Jelenlegi alkotmányos berendezkedésünk _EGYETLEN_ pozitív hozadéka, hogy szeretett sNittpajánk ha ... (2010.07.03. 14:22) "Kedves Négerek!"
  • ulloiut: @Közben meg panaszkodunk, hogy semmi nem @működik, meg semmit nem ad az állam. Azért ez egy jogos... (2010.07.01. 01:30) Mutyiexport
  • darkmirjam: Hát eztán majd a színes aktnaptárak zárjegyesek lesznek. A fekete fehérek művészinek minnősülnek, ... (2010.06.23. 13:37) Hardcore nyomja Szőcs – képpel

Kotta nélkül

2010.01.28. 13:11 aljosa11

Beszéljünk az időjárásról

Címkék: környezetvédelem globális felmelegedés felelősség zöld gondolat

Megosztás és könyvjelző

Gimnazista koromban elterjedt nézet volt, hogy akik „csak” az időjárásról tudnak beszélni, azok unalmas alakok. Bár ezzel a megközelítéssel már akkor sem értettem teljesen egyet (nyilván unalmas lehettem), az éghajlatváltozás körül fokozódó hercehurca az elmúlt években mások szemében is megingatta ezt az álláspontot. A december közepén kudarccal zárult koppenhágai klímacsúcs, valamint a karácsony előtti hazai hideg- illetve melegrekordok közötti alig 3 nap (!) különbség, az a lehetőség, hogy akár be is fagyhat a duna még tovább emelte az időjárás témájának ázsióját: a politika számára is. És nem csak azért, mert ezzel - ha csak nagyon halványan is -, de megcsillant a remény: májusban koronázási ünnepségeket tarthatunk.

 

Nem akarok senkit félrevezetni: az objektivitást teljesen lehetetlennek tartom, az összeesküvés-elméletekben viszont elvből hiszek. Mindazonáltal látom értelmét az árnyalatok megkülönböztetésének. Ezért nem tartom összekeverendőnek azt a két kérdést, hogy a (tegyük fel egy pillanatra hogy valóban) változó éghajlat emberi tevékenységnek köszönhető-e, illetve hogy a politikának van-e mit tennie ezzel kapcsolatban.

Az első kérdésre csak nagyon bizonytalanul mernék igennel felelni, részben mert egyáltalán nem értek az éghajlatkutatáshoz és ezért nem okoz gondot bármit elképzelnem az összefüggések „valódi” jellegéről. Másrészt saját fajtám (úgymond: az emberiség) képességeinek - már bocsánat - lebecsülése okán. Valahogy úgy, ahogy George Carlin állapítja meg lenyűgöző cinizmussal az emberi arroganciáról: the planet is fine – but the people are fucked. Ettől függetlenül viszont ha politikus lennék, minden hatalmamban álló eszközt bevetnék a maximális emberi felelősség kimutatására – a legtisztább lelkiismerettel.

Ennek megint két oka van. Az egyik, hogy a nagypolitika intézményei az ezeréves trenddel szemben az internet megjelenése óta rohamosan veszítenek jelentőségükből, hiszen lassan – és persze egyelőre csak elvben – minden problémát meg lehet oldani alulról induló szerveződésekkel. Mivel az ICT (information and communication technologies) fejlődésének köszönhetően – többek között Manuel Castells meglátásainak megfelelően – a kommunikációs struktúrák hagyományos hierarchikus jellegével szemben végre lehetővé válik a hálózatos szerkezet, a közemberek számára újabban a polgármesterek vagy akár közvetlen szomszédaik relevánsabbak problémáik megoldásában, mint a parlament vagy az ENSZ. (Lassanként amúgy hazánkban is, de most demokratikus kultúrával rendelkező országokra gondolok.) A CO2 kibocsátási kvóták vagy a csak hosszabb távon kifizetődő energiatakarékos égők használatának szabályozása viszont csakugyan olyan közlegelői terep, ahol több évtized után végre ismét konkrét szükség van a politikusokra.

A másik ok, hogy a környezetvédelem döntően mégiscsak alulról és lokálisan szerveződő mozgalmát őszintén támogatom (ahogy „magánemberként” sok, persze főleg nyugati politikus is), a környezettudatosságot pedig sokban tudja segíteni a nagypolitika marketingje - a konkrét ürügyektől teljesen függetlenül. Ha a zöld technológiák elterjesztéséhez az éghajlatváltozás rémével kell fenyegetni, legyen klímakatasztrófa. Ha a gazdasági válságnak köszönhető munkanélküliség képes csak arra, hogy reményeinket a környezetipar fellendüléséből származó többletmunkahelyekbe vessük, csődöljenek a bankok.

Őszintén: minden ürügyet támogatok. Lehet hogy esélytelen változtatnunk a bolygó légkörén, lehet hogy a környezetipar ezrével vinné csődbe a szennyező iparágakat. De gyűlölöm, hogy a városokból nem látni a csillagokat, gyűlölöm a fülsiketítően záródó buszajtókat, gyűlölöm a benzingőzt, gyűlölök kutyaszart kerülgetni és gyűlölök sitt-halmokkal találkozni az erdőkben. Csendre, tisztaságra és szépségre áhítozom. És a környezetükre és egymásra figyelni képes polgártársakra.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://polir.blog.hu/api/trackback/id/tr451628384

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Goldmann&Sachs 2010.02.05. 23:42:54

Ez tetszik. Két dolog. A környezettudatos ipari gazdálkodás csak azokat a nagytőkéseket vinné csődbe, akik eddig is magasról szartak az ibolyára - ezekért nem volna kár. A másik, hogy az emberiség nagy része szép környezetre vágyik, de az már nehezükre esik, hogy tegyenek is valamit érte. Ez a holland miniszterekre, akik képesek kerékpárral járni még a királynőhöz is, nem vonatkozik!