HTML

Facebook a barátunk

Polír

Kotta nélkül

Twitterelj velünk

Friss topikok

  • Abra: Igen, Kozsó tényleg ott van, másrészt, a Szandiban csalódtam még pozitív értelemben, és van még ... (2010.10.28. 19:17) Enumeráció sok meglepetéssel
  • kerdesek05: Varvasovszki? egy életre elásta magát. (2010.07.11. 14:55) Ász fordulat
  • alte trottel: Jelenlegi alkotmányos berendezkedésünk _EGYETLEN_ pozitív hozadéka, hogy szeretett sNittpajánk ha ... (2010.07.03. 14:22) "Kedves Négerek!"
  • ulloiut: @Közben meg panaszkodunk, hogy semmi nem @működik, meg semmit nem ad az állam. Azért ez egy jogos... (2010.07.01. 01:30) Mutyiexport
  • darkmirjam: Hát eztán majd a színes aktnaptárak zárjegyesek lesznek. A fekete fehérek művészinek minnősülnek, ... (2010.06.23. 13:37) Hardcore nyomja Szőcs – képpel

Kotta nélkül

2010.01.20. 13:21 schwarz

Háború az ezeréves határokért

Címkék: mdf háború antall kormány nemnemsoha

Megosztás és könyvjelző

1995 tavaszán a magyar és a horvát nemzeti hadsereg kelet felől átlépte a szerb-horvát határt. Rövid, ám annál vehemensebb hadműveletben nyár elejéig átvették a Vajdaság nagy része felett az irányítást, amelyet egy korábbi egyezmény értelmében újra Magyarországhoz csatoltak. Úgy tűnt, tartósan berendezkedhetünk a Délvidéken. Semmi jel nem mutatott azokra a tragikus eseményekre, amelyek 1995 nyarán történtek.

Akkor már két éve tartott a magyar-szlovák háború. Szlovákia 1993-as függetlenedése után a magyar külügy és katonai vezetés felismerte a soha vissza nem térő lehetőséget, miszerint újdonsült északi szomszédunknak gyakorlatilag nincs hadereje. A kezdeti sikerek után - rövid ideig még Pozsonyt és Kassát is ellenőrzésünk alatt tartottuk - következett a meglepetés: a forradalomból kikecmergő és stabilizálódó Románia váratlanul Szlovákia segítségére igyekezett, és kezdetét vette a kilátástalan állóháború, melyben folyamatosan szorultunk délebbre. Az egyesült szlovák-román haderő már magyarországi területeket szerzett meg magának, miközben egyre fogytak az általunk ellenőrzött szlovákiai magyar területek.

1995 nyarára a nemzetközi közösség megelégelte a közép-európai magyar agressziót, mely az egész térség békéjét veszélyeztette. Clinton amerikai elnök személyes közbenjárásának hatására a NATO légicsapást mért Budapestre, Paksra és Százhalombattára. A rövid erődemonstráció hatására a második ciklusát töltő, és addig rendkívül népszerű magyar kormány megbukott, országszerte zavargások kezdődtek, az állam ereje pedig megrendült. Ilyen állapotban kényszerítették rá Magyarországra a szégyenletes Prágai Békeszerződést, mely 1996-ban lépett érvénybe. Ennek értelmében Magyarország haladéktalanul visszavonta haderejét a határon túli területekről, és így tett Szerbia és Szlovákia is. Az országba ENSZ békefentartók érkeztek, akik csak az ezredfordulón távoztak.

Mára Magyarország úgy tűnik, kiheverte a háború borzalmait. A gazdaság stabilnak tűnik, az ipari létesítmények, hidak és a vasút szinte maradéktalanul újjáépült. Az Európai Unióhoz való közeledés töretlen, optimistább londoni elemzők szerint már 2020-ra csatlakozhatunk, bár ennek azért kevés az esélye. Azonban az a presztízsveszteség, melyet ez az értelmetlen háború okozott, még hosszú évtizedekik helyreállíthatatlan lesz.

És akkor most ébredjünk. Raffay Ernő, az Antall-kormány honvédelmi államtitkára szerint Magyarország elszalasztotta a 90-es évek elején adódó lehetőséget, hogy a szomszédos államok gyengeségét kihasználva visszaszerezzük az 1920-ban elcsatolt területeket. Ez az ember nem tudom hol él, de szólni kéne neki, hogy lapozza föl az enciklopédiát a "civilizáció" és az "Európa" címszavaknál. Biztos vagyok benne, hogy nem normális az, aki 2010-ben azon sajnálkozik, hogy nem keveredtünk háborúba szomszédainkkal a kilencvenes évek elején. Hülyék mondjuk mindenhol vannak, az csak súlyosbító körülmény, hogy ez egy volt államtitkár.

Július 11-én a Srebrenicai népirtás emléknapja van. Lehet, hogy én egy szar magyar vagyok, de örülök neki, hogy nem a dunaszerdahelyi, vagy a zentai népirtásra emlékezünk.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://polir.blog.hu/api/trackback/id/tr401687913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

greybull 2010.01.23. 11:47:24

hát komám, Deák F.(a haza bölcse) azt mondta (Szegeden a Széchenyi téren a szobra talapzatán most is - Kádárék alatt is - ott volt/van, lényeget idézve: Amit erő és hatalom elvett, az mindig visszaszerezhető, de amiről a nemzet - félve a szenvedésektől - önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, és mindig kétséges! Nem háború kellett volna, dehogy. Fel kellett volna mondani a Trianoni és Párizsi békeszerződések területi rendelkezéseit!!! Népszavazást és lakosság cserét - területtel együtt - kellett volna követelni! Oszt majd ezután jöhetett volna egy "Prágai Béke". A kisantant államok meg mehettek volna a picsába.

klapec · http://svedarabia.blog.hu 2010.01.24. 23:59:28

@greybull: Nemhiszem, hogy Mo. abban a helyzetben lett volna, hogy bármit is követelhessen akkor. Nem a kisállamok alakítják a nagyhatalmak játszóterét, hanem fordítva.

Atom Blogger · http://atomblog.blog.hu/ 2010.01.28. 23:24:49

Az a jó a fikciós történetekben tisztelt blogszerkesztő, hogy fikciók. vagy így lett volna, vagy nem. Az is megtörténhetett volna hogy a Románok nem állnak a szlovákok mellé, vagy a NATO-nak jobb dolga akad vagy. De mint tudjuk a történelem olyat nem ismer, hogy "mi lenne ha".

Véleményem szerint a 95-ben rendelkezésre álló Honvédelem (ha bár a mai viszonyoknál jobb/több volt) nem lett volna képes 2 vagy akár 3 fronton harcolni (vajdaság-felvidék-erdély). A sorozáshoz pedig nem lett volna meg a kellő "szellemi háttér" azaz a társadalom támogatottsága.
Ha meg lett volna, mint a II. világháborúban a Horthy korszakban, akkor minden bizonnyal ma nem 93 ezer négyzet km lenne Magyarország összterülete, hanem sokkal több (...vagy nem).