HTML

Facebook a barátunk

Polír

Kotta nélkül

Twitterelj velünk

Friss topikok

  • Abra: Igen, Kozsó tényleg ott van, másrészt, a Szandiban csalódtam még pozitív értelemben, és van még ... (2010.10.28. 19:17) Enumeráció sok meglepetéssel
  • kerdesek05: Varvasovszki? egy életre elásta magát. (2010.07.11. 14:55) Ász fordulat
  • alte trottel: Jelenlegi alkotmányos berendezkedésünk _EGYETLEN_ pozitív hozadéka, hogy szeretett sNittpajánk ha ... (2010.07.03. 14:22) "Kedves Négerek!"
  • ulloiut: @Közben meg panaszkodunk, hogy semmi nem @működik, meg semmit nem ad az állam. Azért ez egy jogos... (2010.07.01. 01:30) Mutyiexport
  • darkmirjam: Hát eztán majd a színes aktnaptárak zárjegyesek lesznek. A fekete fehérek művészinek minnősülnek, ... (2010.06.23. 13:37) Hardcore nyomja Szőcs – képpel

Kotta nélkül

2009.11.28. 13:55 proximusz

Országúti stroboszkópok

Címkék: ostobaság autopálya nemzetkarakterologiai reformtorekves

Megosztás és könyvjelző

Van egy-két dolog, amin változtatni kéne, hogy kellemesebb hely legyen Magyaország. Most a Magyar Közhangulatfelmérő Intézet segítségéel számbavesszük azokat a dolgokat, amely megkeserítik a mindennapokat.

Elsőként kezdjük a közutakkal. Mondani szokták: hazánkban nincs közlekedési kultúra. Nos, ez nem igaz. Hiszen az ősemberek is kultúrák, azaz szokások és intézmények szerint életek, ahogyan a XXI. század embere is. A magyar autósoknak is vannak bevett szokásaik és meghatározott minták alapjánviselkednek a volán mögött.

Vajon van-e ebben az országban valaki, aki a sztrádák belső sávján haladva nem látta még a BMW-vel érkező öcsénket, amint nekiáll villogtatni? Vagy a visszapillantót túl: hányan vannak, akik sokkal rámennek az előttük haladó kocsira és már huzkodják is a fénykürtöt?

Valószínűleg ilyen nem csak Magyaroszágon van, itt azonban a magaskultúráját éli a villogtatás (vagy a minősített esete, amikor felcsapják a reflektort). A galádság mögött egy nagyon egyszerű szándék, az önzőség van: le van szarva mindenki, én megyek, ti meg húzzatok le a külsőbe! Persze nem a belsősávos tökölés mellett érvelünk.

És ha csak a kopasz gyerek villogatatna. A probléma azonban sokkal mélyebb, mert hát nemcsak bémevés öcsénk villogtat. Megannyi öltönyös ember, tisztességes családapa és üzletasszony éppen úgy bepaszírozza az előtte haladót a két kamion közé, mint a kopaszgyerek.

Szóval ne értsük félre a helyzetet: egy elfogadott népszokásról van szó, az országúti tahóság és az önzés kultúrájáról. És egyenlőre nem segít ezen semmi: sem - a szétvert vasúti közlekedés miatt az autópályára kényszerített - hetvennel előző kamionok, sem a kormány mögött őrjöngő sofőrök. És a száguldó-villogó prosztóságot nem lehet országgyűlési választásokkal megoldani, ezért a hangulatjavulás egyelőre nem várható a sztrádákon.

Mi is hát akkor a megoldás túl a KRESZ tankönyveken? Mit tegyünk, hogy odaérjünk, ahova akarunk menni és normálisak is maradjunk. Van egy-két egyszerű tippünk, de kommentek formájában várjuk a javaslatokat.  

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://polir.blog.hu/api/trackback/id/tr121494100

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

schwarz 2009.12.01. 10:07:03

Van közlekedési kultúra, csak szar.
Helyszín: m3, egerből budapestre.
Szereplők: én (opel corsa), buzuki előttem.
Nagyjából 120 környékén mentem, vasárnap reggel 8 körül, teljesen üres az autópálya. Külső sáv, halk zene, cigi, pöcsvakargatás, semmi gond. Látom, hogy párszáz méterrel előttem egy suzuki halad a belsőben, külső sáv továbbra is teljesen üres. KB 110-zel mehet, be fogom érni, be is értem 1-2 percen belül. Ő még mindig a belsőben. Soha az életben nem fogok senkit se megelőzni jobbról, úgyhogy kb 50 méterrel előtte kihúzódok mögé. Semmi. 40 méter. Kiteszem az indexet - még mindig teljesen nyugodtan, biztos bambul, semmi gond. Semmi. 30 méter. Villantok egyet. Semmi. 20 méter. Kettőt villantok. Semmi. 10 méter. Kis duda, majd még egy kicsi - hangsúlyozom: nem az a megöllek te geci dudálás, hanem a jóreggelt tesó, jönnék dudálás. Szóval figyelemfelkeltés, na.
Erre az állatja: olyan padlóféket nyomott, hogy belecsikordult. ÉN is nyilván, kirántom a külsőbe (szerencsére továbbra is üres, mint ahogy a belső mögöttem)hogy ha állóra fékezve akar megleckéztetni, akkor bele azért ne haljunk. Nem kevésen múlott az ütközés - na itt elöntötte az agyamat a meleghúgy, utánmentem, folyamatos dudálás és villogás közepette. Egyszer csak lehúzódik, mellé érek, és már nézek át a ablakon és készítem elő a középső ujjam. Erre mit látok? 50-es apuci, snájdig bajusszal, anyuci kötötte kardigánnal, aranyos anyuci, virágcsokorral a kezében, hátul meg két csecsemő. Nem kisgyerek, hanem konkrétan babák.
Nem kiabáltam át, nem mutogattam. Ennek minek.
Azért remélem egyszer úgy megy majd fának, hogy a lurkók nincsenek mögötte.

Tetszett a poszt.