Schmitt Pál megválasztása sok aggályt okozott a politikai spektrum mindkét(!) oldalán. Az index szerint Kövér „Sámson” László körmeszakadtáig harcolt a Nemzet Palibájának megválasztása ellen, bár figyelembe véve, hogy a komenistákat dús lobboncával buktatta meg, ez a köröm dolog annyira nem hat meg minket.
Még a kormány szimpatizánsai körében is sokan sejtik, hogy Schmitt nem lesz nagy szám, de igazság szerint az Alkotmányban megfogalmazott, jelen pillanatban mindenképpen ellentmondásos két feladatból („kifejezi a nemzet egységét” és „őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”) az elsőt többé-kevésbé meg tudja valósítani, a második meg úgysem releváns az Alkotmány új urai szerint, úgyhogy mindegy, hogy sem érkezése, sem hozzáértése nincs a demokratikus működés felügyeletéhez.
Kifejezetten megmosolyogtató viszont egyes „bérrettegők” félelme, hogy Schmitt totális blamázs lesz a tisztségben – ahhoz azért a mérce meglehetősen alacsonyan van. Tőlünk nyugatra, Németországban két cikluson (1959-1969) keresztül volt a másodvonalbeli kereszténydemokrata (szintén) pártpolitikus, Heinrich Lübke az elnök, mielőtt röviddel mandátuma lejárta előtt lemondott, többek között mert kiderült, hogy korábban koncentrációs táborokat tervezett.
Mindenesetre míg Lübke a „párttársait az őrületbe kergette” verbális ámokfutásaival, az újságíróknak és a polgárok egy részének rendkívül sok szórakozást okozott. Annak ellenére, hogy soha nem sikerült bizonyítani, hogy tényleg elhangzott-e, legismertebb bonmotja a nemzeti legendárium részévé vált: egy libériai út során beszédét állítólag következőképp kezdte: „Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Négerek!”.
Bizonyított azonban, hogy Lübke – aki mint utóbb kiderült, demenciában szenvedett – Madagaszkáron meredeken indított: „Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Tananarive Asszony!”. Nos, Tananarive a főváros, Antananarivo akkori elnevezése volt, s nem az elnök (vagy esetleg felesége) neve.
De a „nemzeti egység megtestesítését” nemcsak választott tisztviselők látják el, hanem számos demokratikus országban kékvérű államfők. Bár a brit Fülöp herceg csak „first husband”, az ő mélyrepüléseihez is nehéz lesz Schmittnek felnőni: számos egyéb beszólása mellett Fülöp Kínában arra figyelmeztette az ott tanuló brit diákokat, hogy ferdeszeműek lesznek, ha sokáig ott maradnak. Egy tősgyökeres brit sovány testalkatából pedig azt a következtetést vonta le, hogy még nem lehet régóta hazánkban: Míg Skóciában egy autóvezető-oktatótól kérdezte meg, hogy honnan talál ott józan diákot.
(Persze más monarchikus államfők esetenként még az alkotmány őre pozícióban is sikeresebben teljesítettek, mint Schmitt várhatóan fog: János Károly spanyol király a demokráciát egy puccstól mentette meg 1981-ben).
Egyébként Fülöp nejét, a brit királynőt egy választott államfő „molesztálta” kétszer is: II. Erzsébet 1994-es látogatása során Jelcin elnök először a kabátot akarta lekapni róla (a protokoll szerint a királynőhöz hozzáérni nem szabad), de a királynő ügyesen kicselezte. A Vörös téren azonban már nem menekült: egy fotós lekapta, ahogy a mögötte álló Jelcin hátulról ruháját igazgatta, mire a Daily Mirror pikírten megjegyezte, hogy a Queen-nél felesleges akár pénzt, akár flaskát keresni.
Persze Borisz cárnak, aki Schmittel ellentétben nemcsak reprezentatív szerepet töltött be, voltak ennél súlyosabb pillanatai is, mint az alábbi videóból is kiderül:
A videó alatti komment – Ne felejtsd el: ez az ember TÖBB EZER NUKLEÁRIS FEGYVER FELETT RENDELKEZETT – egyrészt valóban ijesztő, másrészt megint Schmitt viszonylagos ártalmatlanságát támasztja alá. Neki egyetlen fegyvere az Alkotmány lenne, de jó eséllyel nem tudja és nem is akarja majd használni.
A fentiekkel ellentétben Schmitt gyakorlott diplomata, aki hivatalának szerepléssel kapcsolatos funkcióit várhatóan többnyire hibátlanul fogja ellátni. A Lübke féle malőrök nem valószínű, hogy Schmittel elő fognak fordulni. Lübke a vonatkozó képesség hiánya ellenére gyakran szabadon akart beszélni, a lojális Schmittet viszont szigorúan fogják távirányítani a MeH-ből Miniszterelnökségből - és mint eddig, innentől fogva sem fogja az önálló gondolatok kockázata terhelni. De Lübkével ellentétben legalább mindig tudni fogja, hogy éppen hol beszél.
