Március legnagyobb gegját az amúgy meglehetősen sótlan Angela Merkel, német kancellárina lőtte el. A csődközeli helyzetbe került Görögország válságból való kirántását uniós segítség helyett néhány égei-tengeri sziget értékesítésével látta megvalósíthatónak. Sajnos ez nem következett végül be, májusban az európai unió tagállamainak pénzügyminiszterei - gyakorlatilag az utolsó percben - elfogadták a görög mentőcsomagot, megmentve a hazudozót az államcsődtől.
Azóta viszonylagos csend övezte a görög kérdést, amíg a Wasington Post magasrangú kínai kormányzati forrásokra hivatkozva be nem számolt Csang-Te Csiang miniszerelnök-helyettes hivatalos athéni útjáról. A nagyon fontos elvtárs pedig nem mást jelentett be, mint egy többmilliárd euró nagyságrendű befektetéscsomagot többek között a hajózás-, a légiközlekedés-, és a telekommunikáció területén.
Kínai, ahol most éppen komoly gazdasági növekedés, és pénzbőség van egy pillanat alatt kihasználta az alkalmat és egy mérteset bevásárolt a padlón lévő görögországból. Többek között a görögök nemzeti büszkeségének számító, az ókorban még prosperáló pireuszi kikötőt.
Kína számára persze a kikötő önmagában annyira nem is fontos. Sokkal a saját logisztikai központ, amivel ki tudják kerülni a későbbiekben esetleg akadékoskodó Rotterdamot, amely most a kínai termékek legfőbb európai fogadóállomása. A görögországi példa tökéletesen illeszkedik Kína terjeszkedési stratégiájához: kihívásokkal küzdo, kockázatot jelento, a nyugati befektetok számára érdektelen régiókat céloznak meg, ahol aztán olcsón bevásárolnak.
Mindeközben Európában gyanakodva tekintenek az ázsiai országra (a franciák például nemzetgazdasági kockázatokra hivatkozva vétózták meg egy francia vállalat adásvételét). Egyesek számára aggodalomra adhat okot, hogy Kína a jelenleginél is nagyobb mértékben árasztja majd el olcsó árukkal a megvénül Európát; az Európai Unió országai pedig véglegesen hátrányba kerülnek a kereskedelemben.
Persze a mában a görögök elég nagy szarban vannak - ebből a perspektívából érthető Panandreou miniszterelnök, amikor ezeket a veszélyeket nem mérlegelve a kínai milliárdokat az „istenek ajándékának” tekinti, melyek beindítják majd a gazdaság motorját. Sőt az októberben megalakult új kormányzat annak ellenére áll ki teljes mellszélességgel a kínai beruházások mellett, hogy ezzel a lépéssel sikerült alaposan felbőszítenie a szakszervezeteket, akik felháborodottan tiltakoztak 500 görög elbocsátása és kínai (olcsóbb és hatékonyabb) munkásokra cserélése ellen.
A stratégia tehát működik, a Tigris okosan növeli vadászterületét. Ha Európa nem vigyáz, könnyen a prédájává válhat…
